2019. szeptember 19. - 20:00

A címzett: Bori Imre

Jeles irodalomtudósunk levelezéseiről szóló kötetet ad ki hamarosan a Forum Könyvkiadó Intézet, hallottuk a VM4K rendezvényén

2019. április 25.

Irodalmi háttérország – Bori Imre levelezése címmel beszélgetős estre került sor csütörtökön Szabadkán, a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központban. Az est vendége dr. Ózer Ágnes muzeológus, történész, Bori Imre lánya, Berényi Emőke szerkesztő és Virág Gábor, a Forum Könyvkiadó Intézet igazgatója volt. Ahogyan azt megtudhattuk, A címzett: Bori Imre címmel kötet jelenik meg, várhatóan a júniusi Ünnepi Könyvhétre. A készülő kiadványról Virág Gábor szólt:

– Bori Imre író, irodalomtörténész, egyetemi tanár, kritikus, szerkesztő, születésének kilencvenedik és halálának tizenötödik évfordulója alkalmából tervezzük a kötetet megjelentetni. A kiadványunk a neki írt levelekből ad közre egy válogatást. Bori Imre 1929. december 28-án született Bácsföldváron és 2004. április 22-én halt meg. A tanulmányait Bácsföldváron, Óbecsén, Zentán és Újvidéken végezte, tanárként Csókán, Szabadkán és Újvidéken dolgozott. Tanított a magyar tanszéken is, emellett a Hungarológiai Intézet igazgatója és a Híd folyóirat fő- és felelős szerkesztője volt. Több mint negyven könyvet jegyez szerzőként, és még számtalan antológia, válogatáskötet, tankönyv is kötődik a nevéhez. A készülő kiadvány ötlete megközelítőleg öt évvel ezelőtt merült fel – hallottuk Virág Gábortól.

A könyvben megjelenő leveleket dr. Ózer Ágnes válogatta:

– Valójában az ötlet először is a Vajdasági Magyar Művelődési Intézettől jött, Hajnal Jenő ajánlotta, és bizonyos számú levelet az intézet beszkennelt. Amikor visszakerültek és megpróbáltam a leveleket időrendben elhelyezni, akkor láttam, hogy valami kialakulófélben van. Apám nagyon igényelte a család támogatását. Anyámmal és húgommal szinte beleszövődtünk az irodalomtudományú tevékenységébe és foglalkozásba. Részt vettünk a beszélgetéseiben is – legyen szó egy hétköznapi emberről vagy a magyar irodalom kiemelkedő egyéniségeiről, például Németh Lászlóról, Juhász Ferencről vagy Weöres Sándorról – így valamelyest mi is belekerültünk ezekbe a levelekbe, amelyek majd megjelennek a kötetben. A legintenzívebb levelezést apám Ilia Mihállyal folytatta. A levelek elsőrendű történelmi források, kirajzolódnak belőlük a jugoszláv–magyar irodalmi és tudományos élet fő vonulatai. Temérdek levélről van szó, ezért alapos válogatásra volt szükség – tudtuk meg dr. Ózer Ágnestől.

Berényi Emőke szerkesztő elmondása szerint a Bori Imrének írt levelek szemelvényes gyűjteményéről van szó:

– Az 1951 és 1989 közötti leveleket foglalja egybe, és még azokból is csak egy válogatást. Ebben a termékeny időszakban a legtöbb levél az 1967 és 1973 közötti időszakból származik. Ennek kortörténeti és aktuálpolitikai mozzanatai vannak, hiszen ekkor, az ötvenes évek után, jugoszláv magyar viszonyban megindult egyfajta konszolidáció, és a jugoszláv konföderációs törekvések is ekkor erősödtek fel, ami kedvezett a vajdasági magyar kulturális élet intézményesülésének. A gyűjtemény több mint 350 levelet tartalmaz és egy nagyon tudatosan strukturált, keretes szerkezetről van szó. Az első levél 1951. február 5-ei keltezésű, és ez mintegy irodalmi belépője Bori Imrének, ugyanis egy értesítés arról, hogy főiskolai hallgatóként kinevezték a vajdasági kulturális és oktatási szervezetek szövetségéhez tartozó irodalmi tevékenységek tagjává. Az utolsó levél 1989. január 29-ei dátumozású, Lakatosné Németh Ágnestől, Németh László lányától származik, és tulajdonképpen egy együttműködési kérelem arra vonatkozóan, hogy segítsen neki feltárni az édesapjától érkező leveleket. Ezzel az utolsó levéllel ki is lépünk a szigorúan vett irodalomtörténeti kontextusból, és Bori Imre egyik nagyon fontos háttérországánál, a családnál találjuk magunkat – fejtette ki Berényi Emőke.

Forrás: Magyar Szó