2019. október 24. - 19:00

Előadás a VM4K-ban: A XX. század részben volt a nőké, a XXI. már inkább az lehet

Dr. Tóth Eszter Zsófia társadalomkutató a nők múlt századi szerepéről

2019. március 07.

A nők a XX. században kapták meg a választójogot, 1945 után egyetemre járhattak, több hullámban női mozgalmak bontakoztak ki. Ezért bátran lehet úgy fogalmazni, hogy a XX. század részben már a nőké volt, mondta a szabadkai VM4K-ban megtartott előadásán Tóth Eszter Zsófia budapesti történész, társadalomkutató, a Veritas Történetkutató Intézet tudományos főmunkatársa. A Nők a XX. században című előadásában azt igyekezett bemutatni, hogy miként változott a nők helyzete és szerepe a múlt század évtizedei során.

Tóth Eszter Zsófia 23 éve kutatja a nőkkel kapcsolatos témákat. Elsősorban az 1945 utáni időszakot vizsgálja, lehetősége volt betekinteni titkos szolgálati iratokba is.

Az I. Világháború volt az, ami gyökeresen megváltoztatta a nők szerepét a társadalomban. A férfiakat a frontra hurcolták, a hátországokban a nők nyakába szakadt a korábbi feladatuk, a gyermekek nevelése mellett az is, hogy a gazdaságokat vezessék. Ez keményebbé tette őket. Az áhított béke sem hozta azonban el sokak számára a megnyugvást: a férfiak egy része hadirokkantként tért haza a Nagy háborúból, de többen voltak olyanok, akik a lelkükben rokkantak meg. Ez a trauma vezethetett az alkoholizmushoz. Voltak vidékek, ahol a nők nem tudták elviselni azt, ahogyan a férjeik bántak velük, hogy pokollá tették családjaik életét. Tóth Eszter Zsófia az arzénes gyilkosságokra emlékeztetett: Tiszazugon számos asszony döntött úgy, hogy arzénnel vet véget a borzalmaknak, s férjeik életének.

A két világháború közt jelenik meg a wamp és lázadó nő, aki cigarettára gyújt. A típus egyik ismert képviselője Karády Katalin színésznő volt, de hasonló életet élt Bethlen István egykori magyar miniszterelnök felesége, Margit is, aki ugyancsak önmegvalósító volt. Miután férje orosz fogságban meghalt, őt pedig arisztokrata származása miatt internálták, a táborban sorstársait bátorította, próbált lelket önteni asszonytársaiba. Erről Claire Kenneth híres amerikai írónő számolt be, aki akkor még Kende Klára néven Bethlen Margit fogolytársa volt.

Tóth Eszter Zsófia saját családjának történetéről is mesélt. Édesanyja születésekor, 1944-ben nagyanyja meghalt, a csecsemőt a nagyanya ikertestvére nevelte fel, pedig a bombázások során a tejet sem volt könnyű előteremteni. Utána következett a magyarok kitelepítése a Felvidékről, Trianon után egy újabb trauma.

1945 után jelennek meg az első védőnők, az asszonyok a szülés után ezek tanácsait kezdik követni, a korábbi szokások spontán átalakulnak.

1950 után ismét változik a nők helyzete: a nagyipar beszippantotta a képzetlen női munkaerőt. Tóth Eszter Zsófia erről egy könyvet is írt Puszi Kádár Jánosnak címmel. A szereplők, olyan nők, akik a textiliparban dolgoztak, egy 1970-es történetet elevenítettek fel. A tiltások ellenére levelet írtak Kádár Jánosnak, aki válaszolt is a levélre, s később az MKP főtitkára meg is látogatta a kollektívát. Ebben az érában számos nőnek jelentett önmegvalósítási lehetőséget a párt és a szakszervezet.

1968 a szexuális forradalmat jelentette. Ekkor jelentek meg az első fogamzásgátlók, s ekkortól dönthették el a nők, hogy hány gyermeket akarnak vállalni. 1978-ban jelent meg az első pozitív hangvételű újságcikk a Nők Lapjában egy olyan nőről, aki egyedülálló anyaként nevelte fel gyermekét. Később azután társadalmi vita bontakozott ki az „okos lányokról”, akik tanulmányaik miatt teljesen mellőzni kezdték a szokásos női szerepköröket.

Az is kiderült az előadás során, hogy a magyar nők a XX. század folyamán a 70-es és 80-as évek fordulóján tudtak magukkal a legtöbbet törődni. A kozmetikusok számára ez egy aranykorszak volt, szinte futószalagon érkeztek a nők egy-egy kezelésre.

Tóth Eszter Zsófia mesélt az első magyarországi szépségversenyről, amit a 80-as évek közepén rendeztek, s szépségkirálynő, Molnár Csilla Andrea egy évre rá öngyilkos lett. Kutatta e tragédia hátterét is, hogy mi vitte rá a 17 éves lányt, hogy eldobja életét, valószínűleg a generációs problémák álltak a háttérben, hogy nem tudta magát megértetni szülő és gyermek.

Tóth Eszter Zsófia szerint a XX. század magyar társadalmát megmérgezte, a nők életét pedig megkeserítette az, hogy nem sikerült a családokban kibeszélni a háborús traumákat. Az ivás lett a problémamegoldás mintája, ami azután apáról fiúra öröklődött generációkon át azzal, hogy napjainkra az alkohol szerepét a drog vette át.

Forrás: Vajdaság MA