2020. február 29. - 19:00

A MÚLTUNK MEGHATÁROZZA A JÖVŐT?

Jogi nyilatkozat

2020. február 05.

Túlélési stratégiák, sikerorientáltság és tisztes boldogulás a pályakezdő fiatalok jövőképében

Barlai Jenő

szociológus, kutató, a VM4K szakmai munkatársa

A Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ tanulmánya

 

 

1. Bevezető

A vajdasági magyarság százéves lételeme mindig az anyaországtól valamelyest eltérő politikai, gazdasági és kulturális mikroklímában formálódott. Az önazonossági kapaszkodók újra meg újra átrendeződtek, s olyan változatos mentalitástípusokat termeltek ki, amelyekre jellemző a túlélési stratégiára való berendezkedés, ugyanakkor a kitörési pontok keresése is. Ezen térség lakói évszázadok óta nem tudtak úgy megöregedni, hogy ne tapasztaltak volna meg legalább egy háborút, polgárháborút vagy forradalmat megfűszerezve valamilyen rendszer- és országváltással.

Dr. Mészáros Zoltán a vajdasági magyar identitás vonatkoztatási pontjainak történelmi elemzésében[1] sorra veszi azokat a fordulópontokat, amelyek a vajdasági magyarság egzisztenciáját és identitását alakították, meghatározták. A kérdőíves kutatásunkban a történelmi töréspontok közül szerettük volna kimutatni, hogy melyek azok, amelyek a vajdasági magyarság mindennapjait meghatározó „kulturális örökséget” képezik. A közelmúlt változatos történései, családi szűrőkön átjutva kondenzálódtak a mindennapi élet bölcsességévé. Megpróbáltuk felmérni, hogy azok mennyire és milyen módon öröklődtek át a vajdasági magyar fiatalok világképébe, valamint, hogy a fiatalok egyéni boldogulásának elképzelt/tervezett útvonalaiban kimutathatók-e?

A kérdőíves kutatásunkban következő kérdésekre kerestük a választ:

  1. Vajon az előző generációk kollektív emlékezete, értékorientációja átörökítődött-e a XXI. század fiataljaira?
  2. A múlt tabui és mítoszai tovább élnek-e?
  3. Az apolitikusság és az erre való szocializálódás (mint túlélési stratégia) ma is uralkodó-e a köztudatban?
  4. A fiatalok értékvilága mennyire tér el a szülői és nagyszülői korosztálytól?
  5. Vajon a fiatalok érvényesülési terveiben a vállalkozás — mint életút — erősödött-e az elmúlt évtized során?

 

2. Identitás

Az identitás, a társadalmi azonosságtudat jelenségköre a maga legáltalánosabb alakjában az egyén és a társadalom közötti viszony pszichikus közvetítésére vonatkozó tények egy jelentős csoportját foglalja magában. Anélkül azonban, hogy magát az ősi dilemmát, e viszony konkrét természetét maradéktalanul értelmezné és kimerítené.”[2]

Az önazonosság-tudat, identitás egy olyan konstrukció, amelyre szükségünk van, hogy valahova elhelyezhessük magunkat a világban, hogy ez segítsen bennünket annak értelmezésében...” (LAKOFF–JOHNSEN 2003) …

Ezek a „metafora csoportok” sokféle összefüggésben vannak egymással… egy-egy korszakban létező viszonyítási pontokhoz kötődnek. A vajdasági magyarság identitását több korszaknak az egymásra épülése határozza meg. [3].

Az identitás, az önazonosság két különböző síkon közelíthető meg: a különleges egyedi-egyéni, valamint a történelmi-szociális szemszögből. Esetünkben, egy empirikus kutatásban, természetesen nem ölelhető fel teljességében ez a komplex kérdés. Megpróbáltunk a (közel)múlt aktuális értelmezéséből megragadni néhány momentumot, ami él és érvényes a köztudatban.

Úgy tűnik, hogy a közelmúltunkra jellemző társadalmi ellentmondások egyike másika makacsul tartja magát. Egymásra torlódnak a történelmi események és fordulatok, mondhatni túl sűrű a történelem errefelé, ugyanakkor több generáció is arra szocializálódott, hogy jobb, ha nem foglalkozik a közelmúlttal. Mintha a felszínes és sematikus ismeretek kevésbe lennének ártalmasak vagy veszélyesek. Ugyanez mondható el a politikai fordulatok sorozatáról, amelyekből szintén túl sok merült fel, túl gyakran, és itt is elmondható, hogy több generáció is arra szocializálódott, hogy jobban jár amennyiben egyáltalán nem foglalkozik a politikával, teljes mértékben elzárkózik attól.

 

3. A kutatás menete

Az előkészületi munkálatok, valamint a kérdőívek szerkesztése 2019 elején, a kutatás gyakorlati része, a középiskolások lekérdezése önkitöltős kérdőívekkel, valamint az idősebb korosztály telefonos kérdezéssel 2019 májusában történt.[4]

A telefonos adatfelvételt és az adatbázisok létrehozását is Excel programban végeztük. A statisztikai feldolgozás SPSS-ben történt. A grafikonok Excel-ben készültek, míg a szófelhőket a WordArt program segítségével generáltuk.

 

4. Minta

A kérdőíves kutatás három generációt célzott meg:

  1. középiskolás fiatalok (17-18 éves korosztály)
  2. szülők korosztálya (40-50 évesek)
  3. nagyszülők korosztálya (nyugdíjasok)

4. 1. Fiatalok

A középiskolás korosztály elérhetősége egyértelmű. A középiskolások megtalálhatók a középiskolákban, így tehát minta helyett egy egész korosztályt terveztünk megkérdezni, nevezetesen a szabadkai középiskolákban magyar tannyelven tanuló fiatalok egész korosztályát.[5] Végső soron a tervezett 370 önkitöltős kérdőív helyett 335 érvényes kérdőív realizálódott. Az alacsonyabb szám okai a hiányzások, valamint, hogy szervezési és lebonyolítási gondok miatt kifutottunk az időből, és elmaradt a Vegyészeti-Technológiai Iskola 13 tanulójának lekérdezése. Az adatok feldolgozása során 3 kérdőív érvénytelennek minősült.

1. ábra

1-abra-barlai.png

A megkérdezett fiatalok nemi eloszlása és korszerkezete a következő:

                               2. ábra                                                                                      3. ábra 

BARLAI_2_3_abra.jpg

 

4. 2. Szülők és nagyszülők

A szülők és nagyszülők korosztályának kiválasztása a populációból gyakorlatilag kivitelezhetetlen feladat. Feltételeztük viszont, hogy a vezetékes telefonokkal rendelkező háztartásokban nem a gyerekek válaszolnak majd a hívásra, és így, véletlenszerűen is az idősebb korosztályokat fogjuk megszólítani. Szisztematikus véletlenszerű minta a telefonkönyv alapján ma már nem nevezhető reprezentatív mintának, mert a fiatalabb korosztály megvált ettől az „ósdi” technológiától. A mi esetünkben ez nem jelentett akadályt, hiszen éppen az idősebb generáció volt a célcsoport. Két tényező azonban így is rontja a minta hitelességét: a titkosított telefonszámok szaporodása, valamint az a tény, hogy név és vezetéknév alapján nem mindig lehet megítélni a felhívott személy anyanyelvét.

A telefonos megkérdezések alapján a következő összetételű minta alakult ki:

                            4. ábra                                                                                      5. ábra 

BARLAI_4_5_abra.jpg

 

A fenti ábrákon látszik, hogy a korszerkezettel kapcsolatos feltételezésünk beigazolódott: valóban a szülők és nagyszülők korosztálya dominál a mintánkban azzal, hogy a nagyszülői korosztály valamelyest túlsúlyban van. A vajdasági magyarok demográfiai képe részben igazolja ezt az eloszlást. A „baby boom” generáció nálunk ugyanis a sűrű történelemi gyűrődések miatt megkésett.[6] Ennek következményeképpen a demográfiai csúcsot a ma 64-66 évesek[7] képviselik. Másrészről az sem meglepő, hogy a nyugdíjasok több időt töltenek telefonközelben, mint az aktív lakosság. A nők arányszáma a válaszadók között viszont a vártnál magasabb, de a fenti arányok a személyes megkeresés esetén is valószínűsíthetően hasonlóan alakultak volna. A földműveléssel foglalkozó háztartásokban valószínűbb, hogy a feleségeket találjuk otthon, másrészről az idősek körében az egytagú háztartásokat jellemzően az egyedülálló nők jelentik.

A telefonos megkérdezések település szerinti eloszlását a függelékben található táblázat mutatja.

A kérdőíves kutatásoknak általában, a telefonos lekérdezéseknek pedig különösen bizonytalan a jövője. Pontosabban: már a jelene is bizonytalan. A fentebb már említett titkosított telefonszámok egyre táguló társadalmi réteget vesznek ki a merítési lehetőségből, de van ennél komolyabb akadály is. A telefonos lekérdezésünk során is megmutatkozott, hogy a direkt marketing érzékennyé, hogy azt ne mondjuk, elzárkózóvá tette a lakosságot mindenféle megszólítással szemben. Ennek is betudható, hogy a választ megtagadó megkérdezettek arányszáma egyre magasabb, és esetenként akkora, hogy megkérdőjelezi a megkérdezéses adatfelvétel értelmét. A mi esetünkben a választ megtagadó megkérdezettek aránya 57%.

5a-abra-barlai.png

Válaszmegtagadók mindig is voltak, de be lehetett helyettesíteni őket a soron következő telefonszámon jelentkező személlyel. Az igazi dilemma ilyen helyzetben az, hogy vajon a válaszolni nem akarók a mi kérdéseink szempontjából véletlenszerűek-e, vagy amiatt nem válaszolnak, mert valamilyen specifikus társadalmi csoportot képviselnek. Ha ők is hasonló válaszokat adnának, mint azok, akik részt vettek a kutatásban, akkor ez a minta reprezentatívnak nevezhető, ha a válaszok eltérőek lennének, akkor azonban nem. Sajnos, nincs rá mód, hogy ezt a kérdést tisztázni tudjuk.

 

5. Általános jellemzők

A következő ábrákon az idősebb generációra vonatkozó adatokat a zöld, míg a fiatalokat a kék színű oszlopok mutatják.

5. 1. Település típusa

Megkérdeztük, milyen típusú településen töltötték gyermekkorukat. Ezzel a kérdéssel úgy próbáltuk megelőzni a válaszadók bizonytalanságát, hogy meghatároztuk a válaszlehetőségek között a lakosok számát. Így a kis falu nagyjából 1000 lakosú, a falu 2-3000, a nagy falu 4-7000 lélekszámú, a nagyváros kategóriába pedig Szabadka kerüljön.

                                6. ábra   

BARLAI_6_abra.jpg

A fiatalokra vonatkozó adatok alapján az látható, hogy a Szabadkán tanuló középiskolások nem azonosíthatók a szabadkai lakóhellyel rendelkező fiatalokkal. Ennek oka, hogy a szabadkai középiskolák vonzáskörébe tartozik a vajdasági magyar diákok jelentős része.

                               7. ábra   

BARLAI_7_abra.jpg

 

5. 2. Életkörülmények

Megkérdeztük, hogy milyen körülmények között éltek gyermekkorukban és milyenben most.

                                     8. ábra                                                                                    9. ábra 

BARLAI_8_9_abra.jpg

 

Az ilyen jellegű kérdésekben nincs meg az a lehetőség, hogy objektív képet kapjunk a válaszadók szociális státuszáról. A válaszok mindössze annyit árulnak el, hogy a megkérdezettek hogyan érzékelik saját helyzetüket.

Általános jelenségnek tekinthető, hogy ezekben az esetekben az emberek a válaszaikban középre húznak. A mi lekérdezésünk alapján is úgy tűnik, hogy a válaszadóink kétharmada átlagos életkörülmények között élt, és a helyzete hasonló maradt a mai napig. A valós helyzetet úgy közelíthetjük meg legjobban, hogy ha a grafikonok értelmezésekor kivesszük a középső oszlopot, és összesítve hasonlítjuk össze az adatsor bal és jobb oldalát.

                                        10. ábra                                                                                11. ábra 

BARLAI_10_11_abra.jpg

 

Ugyanez érvényes a megelégedettség esetén is. Érdekes, hogy az idősek és a fiatalok válaszaiból is az tűnik ki, hogy szinte teljes szinkronban, megközelítően 50%-kal többen elégedetlenek a helyzetükkel, mint ahányan átlagon alulinak ítélték az életkörülményeiket.

                                      12. ábra                                                                                13. ábra 

BARLAI_12_13_abra.jpg

 

5. 3. Családszerkezet

A családszerkezet változása az utóbbi évtizedekben az egygyermekes modell felé mozdult el, az első szülés idején az anyák átlag életkora már a 30 év közelébe ért, és egyre több a gyermektelen háztartás. Ez a tendencia a mi mintánkon is megmutatkozik.

                                    14. ábra

BARLAI_14_abra.jpg

 

Természetes, hogy a középiskolások között az egyedül élők száma csak elenyésző lehet. Mivel nagykorúak, nem tudjuk egyértelműen meghatározni, hogy a hat „egyedül élő” fiatal közül ki az, aki félreértette a kérdést, és a bentlakásos helyzetét tévesen értelmezte. A háztartások átlagos létszáma az idősebbeknél 2.36, a fiatalok esetében pedig 3.75. Ez utóbbi átlag nem vonatkoztatható általánosan az egész populációra, hiszen csak a gyermekes háztartások átlag létszámára mutatnak.

                                        15. ábra

BARLAI_15_abra.jpg

 

A háztartások szerkezetét részletesebben a következő grafikonok szemléltetik:

                                       16. ábra                                                                                17. ábra

BARLAI_16_17_abra.jpg

 

5. 4. Iskolai végzettség

Az iskolai végzettség kérdésében ebben a kutatásban természetesen nincs mód az összehasonlításra. A következő grafikonokon az látható, hogy a felnőtt korosztályoknál leggyakoribb a középiskolai végzettség, míg a megkérdezett tanulók harmada kitűnő, és valamivel több mint 40%-uk jeles.

                                     18. ábra                                                                                19. ábra

BARLAI_18_19_abra.jpg

 

6. Korosztályok közötti különbségek és hasonlóságok

6. 1. Szórakozás

Feltettünk négy olyan kérdést, amelyek feltehetően megjelenítik a generációk közötti különbségeket a mindennapi élethez való viszonyulásban. A generációk közötti legnagyobb eltérés a fiatalok szórakozási szokásaiban és a technológiához való viszonyulásban mutatkozik meg:

                                    20. ábra

BARLAI_20_abra.jpg

 

Világosan látszik, hogy a középiskolások két évvel előbbre teszik a „felnőttes” viselkedés várt/remélt idejét. Első látásra úgy tűnhet, hogy a legidősebb generáció az, amelyik ellenzi a fiatalok éjfél utáni kimaradását, de ez mégsem egyértelmű. A „később” és „soha” válaszadók átlag életkora 63.0 év, ami alig haladja meg a válaszadók összességének átlag életkorát (61.6). A felnőtteknek, akik viszont már 16 évesen vagy korábban is helyénvalónak találják az éjfél utáni kimaradást, az átlag életkora 56.3. A felnőtt korosztályok között, ha a szélsőségeket nem vesszük figyelembe, alig mutatkozik valamilyen ítéletbéli különbség.

                               21. ábra

BARLAI_21_abra.jpg

 

6. 2. Technológia

A másik téma, ami várhatóan meg kell, hogy ossza a korosztályok véleményét, egyértelműen az okostelefonok és számítógépek használata.

                                   22. ábra

BARLAI_22_abra.jpg

 

Nem azt kérdeztük, hogy mennyi időt töltenek a gépek előtt, hanem – cselesen azt, hogy szerintük ezen eszközöknek hány óra használata lehet ártalmas a használóra. Megdöbbentően konzervatív véleményeket kaptunk. Afelől semmi kétség sem volt, hogy ebben a kérdésben is eltérő ítéletek születnek a korosztályok közötti összehasonlításban: a felnőttek jellemzően egy-két órára gondoltak, a fiatalok pedig három-négyre:

                                   23. ábra

BARLAI_23_abra.jpg

 

A válaszadóink döntő többsége ezek szerint úgy véli, hogy az irodai dolgozók népes táborának egészsége kétségbeejtő veszélyben van. Összesítésben is, a fiatalok és felnőttek együttesen, több mint 80%-a, hat órában vagy annál kevesebben állapították meg a még nem ártalmas géphasználatot. Az informatikai kor szülöttei, azaz a Z generáció tagjai részéről ez legalábbis különösnek tekinthető. Elképzelhető, hogy valahogyan félre lehetett érteni ezt a kérdést. Amennyiben ez a helyzet, akkor bizonyára az történt, hogy a válaszadók mindannyian kizárólag az okostelefonokra gondoltak. Az elkövetkező felmérésekben ezt a kérdéscsokrot szét kell választanunk.

6. 3. A tanulás és munka világa

A tanulás idejének témaköre is kötődik az előző megosztó kérdésekhez. Általánosságban az a jellemző, hogy a szülők kevesellik a gyermekeik tanulási idejét, a gyerekek pedig sokallják ugyanezt a mennyiséget. Ez esetben is úgy tettük fel a kérdést, hogy mennyi az az idő, amennyi még tanulásból sem ártalmas az egészségre:

                                    24. ábra

BARLAI_24_abra.jpg

 

Az elvárásainkat az adatok egyáltalán nem igazolták. Az idősebbek és a fiatalok is egyformán, bámulatos összhangban ítélkeztek a tanulás ártalmas voltáról. A nyolc vagy annál több órás tanulási időbe a válaszadók – legalábbis a feltételezésünk szerint – beleszámolták az iskolában eltöltött időt is. A szülő-gyermek ellentét a fenti adatok szerint nem abban van tehát, hogy jelentősen különbözne az értékítéletük, hanem esetleg abban, hogy a fiatalok annak ellenére, hogy tudják, naponta két-három órát kellene tanulniuk, mégsem teszik. Eléggé megdöbbentő, hogy a grafikonon az is látható, hogy a középiskolások 10%-a, egészsége megőrzése érdekében, nem merészelne egy óránál többet tanulni. Felmerülhet a kérdés, hogy végső soron a középiskolások hajlandónak mutatkoznak-e a tudás megszerzése érdekében felvállalni némi kockázatot.

                                    25. ábra

BARLAI_25_abra.jpg
Hasonlóképpen tettük fel a kérdést a munkával kapcsolatban is:

                                         26. ábra                                                                               27. ábra

BARLAI_26_27_abra.jpg

 

Ebben a kérdésben természetes, hogy a középiskolások túlnyomó többsége tapasztalat híján van, a válaszaik ennek ellenére szinte teljes egészében megegyeznek a felnőtt generációkéval. A legvalószínűbb ebben az esetben, hogy a valós helyzet visszahatott az értékítéletre: a közmegegyezés, a hagyomány meghatározza, hogy a munkaidő 8 órás legyen, ebből tehát levonható az észszerű következtetés, hogy annyi munka nem is lehet káros az egészségre. A fentiek alapján nem tűnik teljesen megalapozatlannak a feltételezés, hogy a középiskolás generáció alig várja, hogy 1-3 óra tanulás helyett végre helyt állhasson a nagybetűs Életben, és napi 8 órát dolgozhasson.

 

7. Értékek

Az értékek vizsgálatánál a következőképpen jártunk el: megkértük válaszadóinkat, hogy a felkínált vagy valamilyen más értéket rangsoroljanak első, második és harmadik helyre. Mi a legfontosabb, vagy mi lenne a legfontosabb az életükben?

Az idősebb korosztály 90%-a elsődleges értékként a család, egészség, szeretet, nyugalom, béke és biztonság fogalmak közül választott. A „család” a válaszadók majdnem 50%-ánál az első helyen áll. Az első grafikon az értékek első, második és harmadik helyezésének arányát mutatja, míg a nagy grafikon az összesített eredményeket.

                                                                                                 28. ábra 

BARLAI_28_abra.jpg

                                                                                                 29. ábra

BARLAI_29_abra.jpg

 

Az összesített nagy grafikon sem bírta volna el, ha mindegyik válasz belekerül, ugyanis a felkínált fogalmak helyett mindenki választhatott magának olyat, amire mi nem gondoltunk, így csak a tíznél többször előforduló értékeket mutattuk ki a grafikonon. Az arányok megjelenítése a szófelhő segítségével talán egyértelműbb. A szófelhőt ez esetben valamivel több mint 1000 szóból generáltuk. Minden értelmezhető választ tartalmaz. A méret jeleníti meg a szavak gyakoriságát.

                                                       30. ábra

BARLAI_30_abra.jpg

 

A fiatalok és az idősebbek értékválasztásában előzetesen nem számítottunk jelentős hasonlóságra.

A középiskolások formálódó személyiséggel, kevesebb tapasztalattal, más élethelyzetben várhatóan erőteljesen hajlanak a kortárs csoportokban érvényes szociális értékekhez, mint amilyenek a társaság, barátok, barátság, szerelem, siker.

                                                                                                   31. ábra

BARLAI_31_abra.jpg

 

A feltételezéseink csak részben igazolódtak be. A „család”, mint kimagasló prioritás háromszor annyi szavazatot kapott, mint a másodikként befutott „siker”. A százalékos grafikonon látszik, hogy a „kitartás” és a „tudás” viszonylagosan sűrűn megjelent, mint választott érték, ellenben csak a harmadik helyen. A „barátság” a második választásban a győztes, azt követi a „szerelem”.

A „szeretet” első és második választottként is a harmadik helyen végzett. A fiatalok értékválasztásának óriásgrafikonján a fogalmak sorrendjét úgy hagytuk, ahogyan az az idősek választási sorrendjében kialakult, így láthatóbbá váltak a különbségek.

Némi eltérést jelentenek azok az újonnan felbukkant értékek, amelyek az idősebbek értékválasztásában nem mutatkoztak. Ilyen az „önállóság”, a „szerelem” és a „gazdagság”.

                                                                                                    32. ábra

BARLAI_32_abra.jpg

 

A fiatalok érthető módon nem sokat foglalkoznak az egészséggel, mint értékkel, hiszen nekik az magától értetődően megvan. A „siker”, „barátság”, a „szeretet”, „szerelem” és „társaság” mind 50-nél több szavazatot kapott, ami igazolja feltételezésünket a fiatalok szociális érzékenységéről. Ki kell emelni, hogy néhány személyes tulajdonság is gyakori választás volt a középiskolások körében: a „kitartás”, az „önállóság”, és a „tudás” is az összesítésben több mint 50 szavazatot kapott.

A fiatalok szófelhője – ahogyan az előző is – minden értelmezhető választott fogalmat tartalmaz, ami 1000 szót jelent.

                                                       33. ábra

BARLAI_33_abra.jpg

 

A „boldogság” értéket szándékosan nem kínáltuk fel a választható értékek között, azt gondolva, hogy túl nagy favoritként elvinné a szavazatok többségét. Másrészt feltételeztük, hogy úgy is beírják maguk a válaszadók. Tévedtünk.

Választott értékek között igen alacsony helyen szerepelnek a „megértés”, „megbecsülés” és a „tisztelet”.

Megkérdeztük válaszadóinkat, vajon milyen tulajdonsággal rendelkező emberekkel szeretnék magukat körülvenni? Ez esetben is három, fontossági sorrendbe rendezett választ kértünk. A következő grafikon a válaszokat összesítve jeleníti meg úgy, hogy a fektetett oszlopok első (sötét zöld) szelete az első választás eredményeit mutatja, a középső szelet a második választást, míg a jobb oldali szelet a harmadik választást.

Az idősebb korosztály a „becsületes”, „őszinte”, „igazságos”, „hűséges”, „jó humorú”, „határozott” és „intelligens” emberek társaságát méltányolják leginkább azzal, hogy a „becsületes”, mint első választás, három és félszer annyi szavazattal bír, mint a második „őszinte”.

                                                                                                   34. ábra

BARLAI_34_abra.jpg

 

A fiatalok tulajdonságválasztását szintén úgy rendeztük grafikonba, hogy az elsődleges tulajdonság (ez esetben a fektetett oszlop világoskék szelete) gyakorisági sorrendjét követtük.

                                                                                                    35. ábra

BARLAI_35_abra.jpg

 

A kialakult összesített sorrendben hat tulajdonság kapott 50-nél több szavazatot: „becsületes”, „őszinte”, „jó humorú”, „intelligens”, „hűséges” és „igazságos”. A fiatalok esetében a választott tulajdonságok szórása valamivel nagyobb, mint az idősebb korosztályoknál, és előbbre léptek a „laza”, „nyílt” és „kedves” tulajdonságok. Ennek ellenére, a generációk közötti eltérés minimális. Az első hat legfontosabb tulajdonság megegyezik. Jól mutatja ezt az összhangot a két szófelhő hasonlósága is:

                                                36. ábra                                                                                                 37. ábra

BARLAI_36_37_abra.jpg

 

Az értékek és kívánatos tulajdonságok kérdéskörében a meglepetést nem a korosztályok közötti különbségek, hanem inkább a hasonlóság mértéke okozta. Nem számítottunk erre az összhangra. Az eddigiek alapján úgy tűnik, hogy szó nincs generációs konfliktusról. A világnézeti és a mindennapi élet ügyeiben való ítélkezésben inkább a kontinuitásról és a világnézet sikeres átörökítéséről van szó.

A korosztályok összehasonlításában megmutatkozó egybeesések hitelessége kapcsán kétféle aggály merülhet fel:

  • Okozhatta volna szisztematikus módszertani hiba a hasonló válaszokat, amennyiben a kérdőív formája miatt kaptuk ugyanazokat az értékeket, fogalmakat.
  • Automatikusan, felszínesen és gondolkodás nélkül, mint egy lottószelvényen adták meg válaszaikat a megkérdezettjeink.

Az első kritika csak a „becsületes” fogalmat érintheti, az ugyanis valóban a felsorolás elején található. A „család” a negyedik, a „siker” a hetedik, az „őszinte” pedig a tizennegyedik helyen van. Az „egészséget”, mint értéket fel sem kínáltuk a felsorolásban, tehát nem valószínű, hogy a felkínált választási lehetőségek sorrendje irányította volna a válaszadást.

A felszínes válaszadás lehetősége sohasem zárható ki a megkérdezéses adatfelvétel során, a „lottózós” válaszadást viszont úgy zártuk ki, hogy az önkitöltős kérdőívben a válaszadóknak be kellett írniuk a választott értéket, és nem csak bejelölni. A telefonos megkérdezések esetén úgyszintén: a válaszadók kimondták a választott fogalmakat, nem csak a sorrendbeli helyüket. Ami a válaszok felszínességét illeti, való igaz, hogy mélylélektani elemzésre alkalmatlan egy kérdőíves kutatás. Nem is ez volt a célunk, hanem éppen a kollektív gondolkodás közhelyes szintje, azok a beidegződések, az a sematikus tudás és attitűd, amelyek a mindennapjainkban kormányoznak bennünket.

„A keletkező sémák együtteseként létrejövő tudás révén a világ rendezett, szervezett, jelentéssel telített, bizonyos valószínűségekkel anticipálható történésekben mutatkozik meg a személyek számára.” (Csepeli, 204. o.)[8]

A sematikus gondolkodás veszélyével szemben természetesen az eredmények értelmezője sem lehet teljesen immunis.[9] 

 

8. Régi, szép és kevésbé szép idők

A múlttal kapcsolatos érdeklődésünk a következő kérdésekben nyilvánult meg: „A családi visszaemlékezések, elbeszélések során, az ismerősöket hallgatva melyik időszak kerül leggyakrabban szóba?”, „A családi visszaemlékezések, elbeszélések során, az ismerősöket hallgatva melyik időszakot emlegetnek mint, legrosszabbat?” és „A családi visszaemlékezések, elbeszélések során, az ismerősöket hallgatva melyik időszakot emlegetnek mint, a legjobbat?” Kilenc válaszlehetőséget azaz „korszakot” kínáltunk fel, időrendi sorrendben: „I. világháború”, „világháborúk között”, „II. világháború”, „a II. világháború utáni idők”, „a ’60-as évek”, „a ’70-es évek”, „a ’80-as évek”, „a ’90-es évek”, „a 2000-es évek”, valamint két kitérő választ: „nem beszélnek a múltról” és „nem tudom”.

A fiatalok válaszait ábrázoló grafikonok azért tartalmaznak nagyobb számú választ, mert a „leggyakrabban” kikötés ellenére, az önkitöltős kérdőívekben elég sokan két-három választ is bejelöltek. Az adatbevitel során ezeket, mint külön „említést” kezeltünk (kényszerből, de önkényesen, ennyire voltunk hajlandók szétfeszíteni a „leggyakrabban” fogalom jelentését). Azokat a válaszokat viszont, ahol négy vagy több jelölést kaptunk, nem vettük figyelembe. Öt ilyen eset volt. A telefonos megkérdezés során ezt a bonyodalmat ki lehetett védeni.

                                             38. ábra                                                                                              39. ábra

BARLAI_38_39_abra.jpg

 

*A fiatalokat bemutató kék grafikon, a többszöri bejelölések miatt, 100 véleménnyel többet tartalmaz, mint ahány válaszadónk volt.

A kapott eredmények bizonyos részletei újra meglepetéssel szolgáltak. Az idősebb korosztályoknál a ’70-es, a fiataloknál a ’90-es évek győztek.

A középiskolás korosztály semmiféleképpen nem nosztalgiázhatott a ’90-es évekkel. Az is alig hihető, hogy a szülők vidám és gondtalan ifjúságáról hallgattak elbeszéléseket, márpedig a szülők a kilencvenes években voltak fiatalok.

A nyugdíjas korosztály legnagyobb része nem emlékezhet a második világháborúra és a második világháború utáni időkre sem, de a családi legendáriumokban biztosan kellett lennie jónéhány meghatározó traumatikus vagy tragikus történetnek. Aligha volt vajdasági magyar család, amelyik komoly törés nélkül átvészelte a ’40-es és ’50-es éveket. Másrészről az is igaz, hogy a kollektív amnézia éppen az 1942-52 közötti évtizedre koncentrálódott. Az elhallgatott történetek márpedig kérdőíves megkérdezéssel aligha hívhatók elő. Az idősebb korosztály számára a ’70-es évek nemcsak a konszolidált, jóléti szocializmus korszakát jelentik, hanem a fiatalságuk legjavát is. Valószínűsíthető, hogy a régi szép idők emlegetéséről van itt szó. Ellenőriztük ezt a feltételezést úgy, hogy felbontottuk az idősebb válaszadóinkat hat korosztályra. Világosan látszik, hogy mindegyik korosztály a saját fiatalságának idejét hozza szóba leggyakrabban, és nem az időszak történelmi relevanciája befolyásolta a válaszokat[10]

                                                                                                    40. ábra

BARLAI_40_abra.jpg

 

Ilyen felbontásban már túl kicsi a megkérdezettek száma ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket vonjunk le, de talán jelzésértékű, hogy a legidősebb válaszadók, akiknek van ifjúkori emlékük a II. világháborút követő időszakról, ők adtak legtöbben kitérő választ. Nem bizonyíték ez a történelem szándékos elhallgatására, de az azért engedtessék meg nekünk, hogy ne vegyük kész ténynek, hogy a nyugdíjasok „nem beszélnek a múltról”.

A leginkább rossz korszak grafikonjai valamelyest tisztázzák az előző bizonytalanságokat. A bal oldali grafikon mutatja az idősebb korosztályok véleményét. Alighanem a régi átok, miszerint: „Adja isten, hogy legyen, azán meg, ne legyen!” megtapasztalása meglehetősen kiélezte a válaszadók ítélőképességét. Rosszallásban a ’90-es évek elsöprő győzelmet arattak az idősebb generáció válaszaiban. Érdekes, hogy itt a „nem beszélünk a múltról” válaszadók száma a felére csökkent, a „nem tudom” pedig majdnem a felére.  Talán ezek azok a válaszadóink, akik nem beszélnek ugyan a múltról, szidni viszont szidják.

A fiatalok adataiban látszik, hogy a kitérő válaszok száma hirtelen megugrott és egyértelműen dominál. Az idősebbekkel szemben a középiskolások a ’90-es éveket már csak a harmadik helyen említik. Jó lenne tudni, hogy ez a 146 (43%) kitérő válasz valójában hogyan oszlana meg a valós válaszok között.

                                             41. ábra                                                                                           42. ábra

BARLAI_41_abra.jpg

 

*A fiatalok grafikonja kicsit torzít, mert a két-három bejelölést külön számoltuk, a négy vagy több választ viszont nem vettük figyelembe.

A legjobb korszak megítélésében a fiatalok továbbra is jellemzően megtagadták a választ (40%). a válaszadók viszont, még ha hajszálnyira is, de a ’90-es éveket találták a legjobb időszaknak. [11]

                                             43. ábra                                                                                           44. ábra

BARLAI_43_44_abra.jpg

 

Az idősebb korosztály nem habozott, és világosan a hetvenes-nyolcvanas éveket ismerte fel, mint a régi szép időket. A következő két grafikon összesítve ábrázolja a három válasz eredményeit.

                                                                                                    45. ábra

BARLAI_45_abra.jpg

 

A fektetett oszlopok bal oldali (fekete) szelete mutatja a legrosszabb korszakot, a középső szelet a legtöbbet emlegetett időszakot, míg a jobb oldali szelet a legjobb időszakot. Az első (zöld) grafikon az időseket, a második (kék) a fiatalokat ábrázolja.

A fiatalok se jót (40%) se rosszat (43%) nem hajlandóak nyilatkozni a múltról, sőt a megkérdezettek 25%-a még a múlt emlegetésétől is kitér. Természesetesen a válasz megtagadása is valamilyen válasz.

                                                                                                     46. ábra

BARLAI_46_abra.jpg

 

Az elmúlt száz év történéseinek értékelése az idősebb generációt is zavarba tudja hozni. Az egymást váltogató korszakok és rendszerek a történelmet is újra meg újraírják, a tabuk és mítoszok is cserélődnek. Nem csoda, hogy a középiskolás fiatalok nem tudnak, vagy nem is mernek eligazodni közöttük. Arra a kérdésre, hogy mi tette a középiskolások képzetében a legjobb korszakká a ’90-es éveket, azon túl, hogy összekeverték az éveket, nem találok magyarázatot.

A következő kérdéssor az előző három logikáját követve, arról kérdez, hogy ki az a közéleti személy, politikus a múltból, akinek a nevét legtöbbször hallotta/legtöbbet szidnak/legtöbbet dicsérnek. Az eredményeket újra összesítve mutatjuk ki. A fektetett oszlop bal szelete (fekete) a szidott személy, középső szelet a leggyakrabban emlegetett személyt, a jobb oldali (zöld) szelet a dicsért személy szavazatait mutatja ki. Ebben a kérdésben nem kínáltunk fel válaszokat, a válaszadók maguk írták be/mondták ki a neveket.

                                                                                                     47. ábra

BARLAI_47_abra.jpg

 

A grafikonba nem fért be minden név, így csak azokat mutatjuk, akik összesítésben több mint öt említést kaptak. Lemaradt így néhány nagy és kevésbé nagy név: a hun Attila, Széchenyi István, Hofi Géza, Horthy Miklós, Gyurcsány Ferenc, Dobrev Klára, Mátyás király, Kossuth Lajos, Szent István stb. Az idősebb korosztály a múlt időszakainak megítélésében még csak elvétve tért ki a válaszok elől, itt viszont már 188-an (53%) nem szidnak senkit, 104-en (29%) nem emlegetnek senkit, 108-an (30%) nem dicsérnek senkit. Josip Broz Tito, az apolitikusok megnőtt tábora ellenére is, toronymagasan győzött. Tito nevét tízszer többet emlegették, mint az ÖSSZES többi nevet együtt véve. A szidalmazottak között Szlobodan Milosevity győzött.

                                                                                                     48. ábra

BARLAI_48_abra.jpg

 

Az, hogy az idősebb korosztálynál Tito fog győzedelmeskedni, arra lehetett számítani, csak talán nem ilyen mértékben. A fiatal korosztály eredményei viszont igazi meglepetéssel szolgáltak.

Bár Dr. Mészáros Zoltán történelmi elemzése ihlette kutatásunkat, annak egyik megállapítását az eredmény, legalábbis a közvélekedés felszíni rétegét illetően, cáfolja.[12]  Az a legteljesebb mértékben igaz, hogy a titói korszaknak máig érződik a hatása, ugyanakkor egyáltalán nem látszik úgy, hogy egyre csökkenő mértékben öröklődne át az újabb generációk közvélekedésébe. A titói korszak, talán az azt követő milosevityi időszak kontrasztja miatt is, mintha még inkább kultikus jegyeket kapott volna.  Miközben a titói éra iránti tisztelet már-már szertartásossá, de mindenképpen túlzóvá nőtt, egyáltalán nem gyengültek meg azok a tilalmak, amelyek arra köteleztek mindenkit, hogy a rendszer keletkezésének sötét történeteit titokban tartsák. Ezek a régi tabuk – úgy tűnik átöröklődtek. Másfelől viszont mindenképpen oka kell, hogy legyen ennek a demonstráló apolitikusságnak is. Tito után is Tito, az új mítosz még kerestetik...

 

9. Szebb jövő?

A jelenről és a jövőről érdeklődve megkérdeztük a kérdőívünkben, mi okozza a mai idők legnagyobb problémáját. Ezúttal is összesítve mutatjuk ki a válaszokat. A kérdésre huszonöt választ kínáltunk fel.

                                                                                                       49. ábra

BARLAI_49_abra.jpg

 

Az idősebb korosztályok szerint egyértelműen a „korrupció” a jelen idők legnagyobb problémája.

                                                                                                     50. ábra

BARLAI_50_abra.jpg

 

A középiskolások valamivel nagyobb szórást produkáltak, de most már nem nagy meglepetésre, náluk is a „korrupció” győzedelmeskedett, a „szegénység” és az „igazságtalanság” előtt. Mindkét grafikon az idősebb korosztály első választásának sorrendjét követi. A klímaváltozást és globalizációt nem tettük be a választható válaszok közé, remélve, hogy maguktól is megjelennek, amennyiben már gyökeret vertek a köztudatban. Nem így történt. Helyükbe lépett a soron következő, a korrupció. A sokat emlegetett sémák és divatos hívószavak egyike-másika a köztudat felszíni rétegébe úgy látszik, fondorlatos módon ivódik be, és nem mindegyik lesz közkeletű. A klímaváltozást és globalizációt hiba volt kihagyni.

                                               51. ábra                                                                                                52. ábra

BARLAI_51_52_abra.jpg

 

A szófelhők tanúsága szerint a három korosztály újra szinkronba került. A korrupció és csalás mindkét grafikonon dobogós helyezést ért el. Amennyiben tényként fogadjuk el a válaszadóink kollektív bölcsességét, akkor adja magát a konklúzió: hazug világban élünk. A következő kérdésben a jövő iránt érdeklődtünk:

                                              53. ábra                                                                                              54. ábra

BARLAI_53_54_abra.jpg

 

A generációk közötti egyetértés továbbra is tartja magát. Hangsúlybéli eltolódásokat észleltünk ugyan, de az első két helyezett újra megegyezik. A fiatalok valamivel többre tartják a „rátermettséget”, a „kapcsolatokat” és a „tanulmányi eredményt”. A családi neveltetés fontossága mindkét mintában újra annak a következtetésnek az irányába mutat, hogy az értékek átörökítése töretlen, generációs szakadékról nem beszélhetünk.

A következő eredmények összehasonlíthatósága csak feltételes. Nem tehettük fel ugyanazt a kérdést a különböző korosztályoknak. Az idősebbeket arról kérdeztük, hogy mit szeretnének, vagy mit szerettek volna, hogy gyermekükből váljon, míg a fiatalokat megkértük, hogy ítéljék meg, mi lesz belőlük tíz-tizenöt év múlva. Mivel a felkínált szakmák mellett lehetőséget adtunk, hogy valami más választ írjanak/mondjanak, nagyon sok egyedi megfogalmazású, specifikus válasz született.[13] A grafikonok azokat a foglalkozásokat mutatják, amelyekre legalább két találatot kaptunk.

                                           55. ábra                                                                                            56. ábra

BARLAI_55_56_abra.jpg

 

A felnőttek válaszaiban toronymagasan a „nem tudom” és az „amit szeretne/szeretett volna” győzedelmeskedett, ide sorolható a válaszadók 43%-a. Mivel ezeket a válaszokat nem kínáltuk fel, még inkább szignifikáns az ilyen gyakoriság. A fiatalok vállalkozó hajlandósága szintén figyelemre méltó, a szocializmus gazdaságpolitikai hagyatéka ennek alapján apadni látszik, aminek végső ideje volt már. Az előző grafikonokon a jövő zálogaként említett „politikai helyezkedés” is csak a negyedik-ötödik helyre futott be, ami erősíti ezt a bizakodást.

                                                57. ábra                                                                                            58. ábra

BARLAI_57_58_abra.jpg

 

A szófelhő tanúsága szerint is mindkét csoportban meglepően előkelő helyezést kapott a „tanár” foglalkozás. Egészen érdekes, hogy a gyakorló tanárok mellett mindeddig szinte észrevétlenül suhant el ennek a megbecsülésnek a szele.

A vállalkozói hajlam mibenléte után további kérdésekben érdeklődtünk:

                                            59. ábra                                                                                              60. ábra

BARLAI_59_60_abra.jpg

 

Teljesen természetesnek vehető, hogy az legidősebb korosztály már nem igazán gondolkodik vállalkozásról, ennek ellenére a kitérő válaszaik (42%) megfelelnek a középiskolások kérdőívében kapott eredményeknek (40%).

                                         61. ábra   

BARLAI_61_abra.jpg

 

Való igaz, itt a két adatsorban találkozhatott a „már nem és még nem” bizonytalansága. További kérdésünkben az iránt érdeklődtünk, hogy mi kell leginkább a sikeres vállalkozáshoz.

                                        62. ábra 

BARLAI_62_abra.jpg

 

A sok pénzről természetes módon korosztályokon átívelő egyetértés született, utána következnek a „kapcsolatok” és „bátorság” majd a „szakértelem”.

Megkérdeztük azt is, hogy mit kellene változtatni a vállalkozások érdekében:

                                           63. ábra                                                                                              64. ábra

BARLAI_63_64_abra.jpg

 

A fiatalok ebben a kérdésben újra bizonytalanok lettek, megnövekedett a kitérő válaszok száma (29%). Mindkét csoport véleményében találunk némi inkonzisztenciát. A vállalkozások szempontjából az alacsony fizetések megemelése nem lehet közvetlen érdek. Ami azt illet, ennek éppen a fordítottja igaz.

Mivel azonban az alacsony fizetések miatt panaszkodunk már három évtizede, elképzelhető, hogy ismételten ezek a berögzött sémák bukkantak elő. Másfelől nézve viszont, közvetve, ha „rendes” fizetések lennének, akkor az emberek talán képesek lennének némi tőkét felhalmozni, amivel valamilyen vállalkozásba lehetne fogni. Akkor viszont nagyobb fizetéseket kellene adni – tehát előállt a róka fogta csuka helyzet.

Érdeklődtünk a válaszadóinknál, vajon minek kellene megváltozni ahhoz, hogy a fiatalok ne külföldön próbáljanak érvényesülni. Nem okozott nagy meglepetést, hogy megint a fizetések győztek, és erre az esetre vonatkoztatva ennek több értelme is van. A fiatalok egyharmada továbbra sem tudott, vagy akart válaszolni. A fizetések mellett gazdasági-, oktatási- és politikai rendszerkritika hangzott el, a munkalehetőségek és a több támogatás hiányát is érzik válaszadóink. Mivel ez egy ún. nyílt kérdés volt, a több tucatnyi egyedi választ nem ábrázolják a grafikonok.

                                            65. ábra                                                                                              66. ábra

BARLAI_65_66_abra.jpg

 

10. Tanúságok?

10. 1. Minta

Ez alkalommal is kiderült, hogy a minta, a megkérdezettek reprezentativitásának biztosítása, a legnagyobb és a legnehezebben (legdrágábban) megoldható kihívás az ilyen jellegű kutatásokban. Minden módszertani igényesség ellenére sem lehet elérni a választ megtagadó emberek véleményét. A választ megtagadók mértéke nem jelentene gondot, ha tudhatnánk, hogy a válaszmegtagadás véletlenszerű-e, de ezt nem tudhatjuk.

10. 2. Módszertani hiba

Ahogy a válasz megtagadása is valamilyen válasz, ugyanúgy a kérdésfeltevés mögött is valamilyen vélemény lappang. Törekedtünk arra, hogy ne tegyünk fel szájbarágós kérdéseket. A becsületes-hűséges-igazságos, valamint a hazugság-csalás-korrupció kezdetű válaszkínálatunk miatt azonban nem lehetünk teljesen biztosak benne, hogy ezt a veszélyt maradéktalanul elhárítottuk. Nagyobb mintán, a szavak sorrendjének variálásával ezt a kérdést tesztelni lehetne, de a mi esetünkben marad némi bizonytalanság.

10. 3. Felszínes válaszok

Nem létezik olyan kérdés, amit nem lehetne félreérteni. Kérdőíves kutatásokban nehéz elkerülni, hogy felszínes, át nem gondolt, sematikus válaszokat is kapjunk. A mi kutatásunk célja szempontjából ez nem jelentett nagy gondot, hiszen szándékunk éppen a közvélekedés felszíni, sematikus rétegének szondázása volt. Aggályos viszont az „ártalmas tanulási idő” meghatározása. Emellett kérdés, hogy a „fizetésemelés a vállalkozókedv érdekében” vélekedéseknél vajon csak felszínességről vagy szövegértési gondokról van-e szó.

10. 4. Szocializáció, értékek átörökítése

A fiatalok és felnőttek értékítéleteiben nem remélt összhangot találtunk. Megmutatkoztak ugyan a korosztályspecifikus jegyek is, de az összkép azt sugallja, hogy a generációk között működik az értékek és vélekedések átörökítése. A korosztályok között nincs szakadék, és világnézeti konfliktusról sincs szó. Mivel a megkérdezettek két csoportja nem kötődik egymáshoz sem rokoni sem egyéb ismeretségi szálakon, (nem a fiatalokat és az ő szüleiket, nagyszüleiket kérdeztük) ezek az eredmények még szignifikánsabbak.

10. 5. Történelem

A múlt század értékelésében három felismerés a leginkább szembetűnő.

  1. A különböző időszakok emlegetése inkább a fiatalság felidézését jelenti, semmint valamilyen jelentős korszakét, ami rányomta bélyegét a közvélekedésre. A közbeszédben – úgy tűnik – a történelmi relevancia nem játszik nagy szerepet.
  2. Amint ítélkezni kell ezekről a korszakokról, hirtelen megugrik a kitérő válaszok, vagy a válaszmegtagadások száma. Az „apolitikus” attitűd pedig védekező magatartásra utal. A múlt tabuinak átöröklődése sokkal inkább valószínű, mint az, hogy az emberek „nem beszélnek a múltról” vagy „nem tudják”, hogy melyik időszakot emlegetnek leginkább.
  3. A fiatalok történelemismerete a második világháborúig tart, az iskolai tananyagnak megfelelően. Az ezt követő időszakok – úgy tűnik – összekeveredve és homályosan jelennek meg a gondolkodásukban. A múlt század másokik felének csúfságait feledtető tilalmak, minden jel szerint, a középiskolásokra szintén átöröklődtek.

10. 6. Kultusz és mítosz

A múlt fontos emberei között nem alakult ki semmilyen „verseny”.  Josip Broz Tito egyedül uralja a mezőnyt. A rosszallási oldalon Slobodan Milošević neve fordult elő legtöbbször, de ő sem előzte meg a kitérő válaszok és a válaszmegtagadók számát. Ki hitte volna a „Tito után is Tito” jelszó keletkezésekor (amit annak idején fanyar mosollyal nyugtáztunk), hogy ez a kultusz negyven évvel később, a XXI. század fiataljainak közvélekedésében még mindig ilyen jól tartja magát? Ezek az eredmények teljesen megleptek bennünket. Elvégre a mai tizenévesekhez ez az idealizált titói kép már csak afféle népmesés, mátyáskirályos alakban érkezhetett, hiszen a szüleik sem bírnak felnőttkori emlékekkel a titói korszakról.

10. 7. Vállalkozás és jövő

A vállalkozókedv mértéke – a fiatalok válaszai alapján – jelentős. Ebben a kérdéskörben a fiatalok már eltávolodtak a régi idők beidegződéseitől. A titói gazdaságpolitika öröksége a középiskolások számára – szerencsére – már nem mérvadó.

10. 8. Végül

Egy mondatban vajon hogyan válaszolhatnánk a címben feltett kérdésre? Meghatározza-e a múltunk a jövőt? A válasz: igen is meg nem is. Nem, mert nem veszünk róla tudomást és igen, mert nem veszünk róla tudomást.

 

11. Függelék

Szülők és nagyszülők korosztályának kérdőíve

1. függelék

BARLAI_1_kerdoiv.jpg

 

Középiskolás korosztály kérdőíve

2. függelék

BARLAI_2_kerdoiv.jpg

 

Telefonos megkérdezettek település szerinti eloszlása és átlag életkora

3. függelék

BARLAI_3_kerdoiv.jpg

 

Mi lesz belőled?

4. függelék

BARLAI_4a_kerdoiv.jpg

BARLAI_4b_kerdoiv.jpg

 

Leggyakrabban emlegetett időszak

5. függelék

BARLAI_5_kerdoiv.jpg

 

 


HIVATKOZÁSOK JEGYZÉKE

[1] Dr. Mészáros Zoltán: A vajdasági magyarság identitásának vonatkoztatási pontjai, VM4K, Szabadka, 2018. 

[2] „…ahol a történelem gyökeres fordulatai éles és nemritkán indokolatlan cezúrákkal metszették szét a nemzeti és a társadalmi lét folytonosságát, s ahol a forradalmi változások a mobilitási, migrációs és városiasodási folyamatok révén milliók hagyományos életvitelét billentették ki a megszokott kerékvágásból, a tavaszi jégzajlás módjára még inkább egymásra torlódtak az egyén társadalmi helyzetét és személyes integráltságát átalakító változások. Az elgyökértelenedés ott lappang milliók önérzékelésében, élményeiben és hangulataiban.” Pataki Ferenc: Identitás-személyiség-társadalom
in: Szociálpszichológia szöveggyűjtemény 513- 514. ö. Osiris, Budapest,2002.

[3] Dr. Mészáros Zoltán: A vajdasági magyarság vonatkoztatási pontjai, VM4K, Szabadka, 2018.

[4] A kérdőívek a függelékben találhatóak. 

[5] Köszönettel tartozunk a középiskolák vezetőségének és szakszolgálatainak az együttműködésért, segítségük nélkül nem valósulhatott volna meg ez a kutatás

[6] „A Tito fémjelezte rendszer, az új Jugoszlávia, tömeggyilkosságokkal kezdte létezését. Ezután visszavettek a radikalizmusból, mert az nem bizonyult hatékonynak, hogy amikor a győzelem biztossá vált, amerre végig vonultak tömeggyilkosságok sorozatát követték el.” Dr. Mészáros Zoltán: A vajdasági magyarság identitásának vonatkoztatási pontjai, VM4K, Szabadka, 2018. (20. o.)

[7] Nacionalne zajednice prema polu i starosti, Popis 2011.  Mađari str.: 125. Popis stanovništva, domaćinstava i stanova  2011. u Republici Srbiji. ETNOKONFESIONALNI I JEZIČKI MOZAIK SRBIJE, Republički zavod za statistiku, Beograd, 2014.

[8] Csepeli György: Szociálpszichológia, Osiris, Budapest, 1997. 204. o.

[9] „Meglátjuk azokat az együttjárásokat, melyek észlelésére elméleteink felkészítenek, és elvétjük azoknak az együttjárásoknak a felfedezését, melyekre elméleteink nem készítenek fel bennünket.”  R. L. Atkinson at al.: Pszichológia, Osiris, Budapest 2003., (500. o.)

[10] Ugyanez a grafikon kereszttáblával és megcserélt tengelyekkel a függelékben látható.

[11] *A fiatalok grafikonja ebben az esetben is torzít valamennyit, mert a két-három bejelölést külön számoltuk, a négy vagy több választ viszont nem vettük figyelembe

[12] „… a vajdaságiak sajátos mentalitást alakítottak ki a délszlávokkal való kapcsolat révén. Ráérős, kávézgatós, a szomszéddal beszélgetős lett, legyen akármilyen nemzetiségű is a szomszédja. Még a toronyházakban is megtörténik, hogy ha hiányzik valami a konyhából, akkor kölcsönkérnek a szomszédból. A titoizmus is egy non-konformizmust sugallt, így a vajdasági magyarság viszonylag nonkonformista, hiszen a titoizmusban azért elég sok minden szabad volt, Titót, a politikáját, és a nemzetiségi kérdést nem lehetett büntetlenül bolygatni, de minden más szabad volt. Ennek máig érződik a hatása, és ez a hatás részben, egyre csökkenő mértékben átöröklődik az újabb generációkra is.” Dr. Mészáros Zoltán: A vajdasági magyarság identitásának vonatkoztatási pontjai, VM4K, Szabadka, 2018. (46. o.)

[13] A függelékben található a minden választ felölelő táblázat.