Mi teszi a virtuózt? – Tehetség és munka

A szabadkai VM4K-ban Balázs-Piri Soma fiatal zongorista mutatkozott be

2019. január 24.

Egy szőke fiú. Olyan, mint a kortársai többsége, s mégis már egy ország ismeri a nevét. Balázs-Piri Soma tavaly a Duna Televízió Virtuózok című komolyzenei tehetségkutatójában tűnt fel zongorajátékával. A zsűrit és a közönséget egyaránt lenyűgözte, meg is nyerte kategóriájának versenyét. Azóta számos helyen lépett már fel. Eljutott Európa nagy zenei központjai mellett New Yorkba is.

Balázs-Piri Soma horgosi származású, Magyarkanizsán kezdett a zenével ismerkedni, azután családjával Szegedre költözött.

A szabadkai VM4Köz.Klub csütörtöki beszélgetős estjének az volt a témája, hogy: Mi teszi a virtuózt – tehetség és munka. A fiatal tehetséggel saját tanára, Sóti Szobonya Emőke zongoratanárnő beszélgetett, illetve meséltek közös élményeikről, arról, hogyan lehet valaki elismert a zene terén. Az esten betekintést nyerhettünk a fiatal tehetség mindennapjaiba, hallhattunk arról a nehéz útról, melyet Soma sikerrel, győztesként járt végig.

Az esten rövid interjút kértem előbb a tanártól, majd a tanítványától.

- Tanárnő, mennyire nehéz felfedezni a tehetségeket?

- Felfedezni nem nehéz a tehetségeket, hanem megtartani és fejleszteni nehéz. Ha észrevesszük, hogy valaki tehetséges, az még semmit nem jelent. Csak egy idő múlva derül ki, hogy azt az istenadta tehetségét, ami van, tudja-e használni.

- A szülőknek kell felfedezni, hogy a gyerekben van valami és utána zeneiskolába adni?

- Ez oda-vissza működik. Van, amikor a gyerek beiratkozik az iskolába és a tanár veszi észre, van, amikor a szülő érzi ezt meg otthon.

- Ön Szabadkán és Szegeden is tanít. Milyenek a módszerek a két városban a zeneoktatás terén?

- Erről nagyon sokat lehetne beszélni. Én nagyon élvezem, mert ami nincs Szabadkán, azt kihasználom Szegeden, vagy amire Szegeden nincs lehetőség, azt kihasználom Szabadkán.

- Ön is tanult tehát oktatási módszereket itt is és ott is?

- Igen, és szokásokat, embertípusokat és iskolatípusokat. Nagyon jó párhuzamosan két helyen dolgozni.

- Szabadkán százötven éves a zeneoktatás. Miben specifikus ez a város, vagy van-e olyasmi, amire rá lehet mondani, hogy ez szabadkai módszer?

- A szabadkai zeneiskolának nagyon sok olyan tanítványa volt, akik a világban szétszéledtek és a mai napig is híres művészek. Most én ezt Szegeden még nem tapasztalom, mert ott még nincs 150 éves a zeneiskola. A szabadkai zenede az ország egyik legpatinásabb intézménye, s amikor elmentem Zágrábba, a zeneakadémiára, s megtudták, hogy szabadkai vagyok, felnéztek rám még a tanárok is.

- Nagyon sok minden történt velünk az utóbbi 2-3 évtizedben. Azért sikerült megőriznie az iskolának ezt a hírnevet?

- Sajnos az emberek ideje sokszor másra összpontosul, nem a művészetekre, de amikor bemegyek a szabadkai zeneiskola épületébe, én még mindig ugyanazt érzem, mint kisdiák koromban.

- Szabadkán most van-e olyan tehetséges kisdiák, mint amilyen Soma? Ugye, tudni kell, hogy ő most Szegeden él.

- Ezt nehéz így kimondani, de biztos vagyok benne, hogy van. Nevet nem szeretnék említeni. Ha valaki tehetségesnek bizonyul és egy-két éve zenél még az sem jelent semmi. Sománál talán már jóval kitaposottabb az út, ő ezt már 6-7 éve bizonyítja…

- A Virtuózok tehetségkutató csak egy ugródeszka volt, a műsor nélkül is elérte volna Soma mindezt?

- Nem! A Virtuózok egy hatalmas lökést, ismertséget adott neki, s ez egy kiváló lehetőség volt a számára.

- Hat éve foglalkozik Somával. A tanárnő hogyan képzelte el felépíteni a tanítványa zenei karrierjét?

- Amikor Somát életemben először hallottam muzsikálni, már akkor észrevettem, hogy ő kitűnik a többi gyerek közül. Ez egy 30 perces zongoraóra volt, amit én tartottam neki véletlenül. Akkor még szó sem volt arról, hogy egyszer majd én fogom tanítani. Már akkor láttam, hogy nála van valami szikra. Később azután a sors összehozott bennünket.

- És hogyan érhetné el Soma, hogy a világon is egyszer megismerjék a nevét?

- Somát még egy rövid ideig én tanítom, azután neki ez a közeg már kicsi lesz, zeneakadémiára kellene mennie, hogy tovább fejlődhessen.

Somához fordulok, hogy vajon ő hogyan látja saját jövőjét, karrierjét. Vajon hogyan lehetne igazán befutni a zene terén?

- Ez egy nagyon nehéz kérdés. Sokat gyakorlok, Emőke nénivel sokat dolgozunk, hogy precíz legyen a darab.

- Magyarországon és itthon már sokan ismernek. A múlt év végén Amerikában járhattál. Milyen élményeid vannak az útról?

- Nagyon sok élménnyel gazdagodtam. New Yorkban léphettem fel és Plácido Domingoval is találkoztam. Nagyon meglepődtem, hogy ő is ott volt és meg is hallgatta a koncertet, s utána voltak személyes tanácsai is. Gratulált és az volt a legszebb pillanat, amikor elkezdte a darabomnak a fő témáját énekelni, hogy az tetszett neki legjobban. Volt a koncert után egy közös vacsora és beszélgettünk mindenféléről, hobbiról… Nagy élmény volt.

- És neked a zene mellett mi a hobbid?

- Szeretek teniszezni, szoktam úszni…

- Januárban is volt egy nagy koncerted Budapesten a Müpában. Hogyan sikerült?

- Nagyon jól, zenekarral léphettem fel, a karmester is nagyon segítőkész volt, ez is egy nagyon szép, feledhetetlen pillanata volt az életemnek.

- Milyen terveid vannak az idei évre?

- Igazából, most megkaptam a kedvet, hogy még többet dolgozzak, gyakoroljak. Remélem, hogy idén is ilyen szép élményeim lesznek.

- Hogyan tovább a továbbiakban?

- Most nyolcadikos vagyok Szegeden, utána gimnáziumba megyek ugyanott. Még a tanárnőnél maradok, s hogy utána mi lesz, még nem tudom. Az biztos, hogy a zongorát nem hagyom el!

Forrás: Vajdaság MA