2019. október 24. - 19:00

Nőkről nem csak nőknek

A VM4K-ban Tóth Eszter Zsófia tartott előadást

2019. március 07.

 

 

Csütörtökön a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ vendége dr. Tóth Eszter Zsófia történész, társadalomkutató, a Veritas Történetkutató Intézet tudományos főmunkatársa volt, aki Nők a XX. században címmel tartott előadást.

 

Dr. Tóth Eszter Zsófia első könyve, a „Puszi Kádár Jánosnak” 2007-ben jelent meg. Abban a női szocialista brigádról írt, amelynek tagjaival elmondása szerint öt évig interjúzott. Szintén történeti források és interjúk felhasználásával készítette a 2010-ben megjelent Kádár leányai – Nők a szocialista időszakban című könyvet. Ahogyan azt a történésztől hallhattuk, főleg az 1945 utáni időszakkal foglalkozik, 23 éve kutat nőket érintő témákban, több kötetet publikált az eredményeivel, és jelenleg is folynak kutatásai.

 

Az előadás bevezetőjéből megtudhattuk, hogy a nők számára az önállósodás lehetőségét valójában a 20. századi világháborúk teremtették meg, ugyanis a háborús évek során sok nő munkába állhatott. Az emancipáció több fázison ment keresztül. Számos élethelyzetben bizonyult nehézkesnek, ugyanakkor voltak időszakok, amikor a konzervatívabb szemlélet került előtérbe, amit újra a sokszor felemásnak megélt emancipációs hullám követett. Írók, társadalomfilozófusok, pedagógusok a hagyományos három szerepkört – feleség, családanya, háziasszony – fogalmazták újra, taglalva a nők helyét és helyzetét a társadalomban. Ez a folyamat máig tart, megannyi vitát váltva ki.

 

Dr. Tóth Eszter Zsófia előadásában kitért az első világháborúra:

 

– A férfiak a fronton harcoltak, a hátországban viszont elkezdtek dolgozni a nők. Nem volt könnyű, mert el kellett látniuk a gazdaságot, és a férfiak nélkül nehéz volt helytállni. Erről kevés szó esik, de a nőknek szembe kellett nézniük férjeik traumáival is, miután sokan közülük sérülten, hadirokkantként tértek vissza a harctérről. A két világháború közti időszak a középosztálybeli és az arisztokrata nőknek kedvezett az önmegvalósítás útján. 1945 után a nők munkába állása tömegessé vált, a női szerepek átalakultak, és ez vonatkozott az anyaságra is. Ebben az időszakban kiterjedt a védőnői hálózat, az állam megpróbálta diktálni, hogy milyen a helyes gyermektartás. Ami korábban spontánul ment, az elvárássá vált. Ha valaki nem a védőnő tanácsa szerint cselekedett, az deviánsnak számított. 1967-ben bevezették a gyest, erről könyv is megjelent, amely leírást tartalmazott, hogy kit tartanak ideális, és kit deviáns anyának. Ehhez az időszakhoz köthető a szexuális forradalom, a fogamzásgátlók népszerűsítése, így a nők kezébe került a döntés, hogy egy kapcsolatból szeretnének-e gyereket, vagy sem. Ez szabadságérzetet adott a nőknek. A szocialista parlament idején nagy figyelmet kapott a női országgyűlési képviselők szerepe. A szépészeti ipar a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején élte virágkorát. Akkoriban a természetesség számított szépnek. A szocialista időszak első szépségkirálynője, 1985-ben, Molnár Csilla volt, aki végül is öngyilkos lett – mondta Tóth Eszter Zsófia, és arra is kitért, hogy az akkori Jugoszlávia számukra irigyelt ország volt.

 

– Jugoszláviában könnyebben lehetett hozzájutni divatos ruhákhoz, kozmetikumokhoz, és igazán menőnek számított, aki „Jugóban” nyaralhatott. Nagyon szerettük nézni a Šurda-sorozatot, sok mindent irigyeltünk, de például azt is láthattuk, hogy itt is nehéz volt állami lakáshoz jutni. Fontosnak tartom a női történeteket. A legutóbbi kötetem a kábítószerből való felépülésről szól. Ez már a kilencvenes évek világát jeleníti meg. Nagyon sokszor azt tapasztaltam, hogy ezek mögött az esetek mögött feldolgozatlan történelmi traumák állnak – tudtuk meg Tóth Eszter Zsófiától.

Forrás: Magyar Szó