2019. szeptember 19. - 20:00

A szabadkai VM4K-ban: Identitás és irodalom

Demeter Szilárd filozófus, író, politikai elemző, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója a Halott fehér emberek kultúrája címmel tartott előadást Szabadkán

2019. május 23.

A ma már halott, fehér emberek által létrehozott kultúra egy bűnös ideológián alapszik, amit teljes egészében el kell törölni. Egy mondatban talán így lehetne megfogalmazni azt a gondolkodásmódot, ami Nyugaton ütötte fel a fejét. Az Egyesült Államokban például az országalapítók közül is eltávolították néhány politikus szobrát, mondván, hogy rabszolgáik voltak, ezért méltatlanok az utókor megbecsülésére.

Demeter Szilárd filozófus, író, politikai elemző, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója ennek kapcsán mondta el gondolatait a szabadkai VM4K-ban megtartott előadása alkalmával.

- Ez egy őrült mozgalom, amit Amerikában indítottak el a multikulturalizmus jegyében, s arról szól, hogy a nyugati kultúra, ami még mindig domináns kultúra az USA-ban, az halott, fehér – az eredeti megfogalmazás szerint – cimborák terméke. Az dominálja a világ összes kultúráját és ezen változtatni kell, tehát kukába kell dobni. Ne Immanuel Kantról beszéljünk, hanem mondjuk egy afrikai bölcselőről.

Demeter Szilárd szerint mindez a baloldalnak egy kétségbeesett próbálkozása.

- Mivel kiürült a baloldal mondanivalója, hiszen a munkásosztály jogait kivívták, a női egyenjogúság is rendben van, s ezért keresni kell valami kisebbséget, ami a fehér, keresztény, felsőrendű nem is tudom minek az elnyomása alatt él. Tehát ez a percepció és ezért indult el ez a halott fehér ember mozgalom, ami azt célozza, hogy dobálják ki az egyetemi oktatásból például Shakespeare-t, Kantot, az összes nagy kultúrhéroszunkat, és beszéljünk helyettük valaki másokról. Ez azért veszélyes játék, mert ez egy identitáspolitikai történet. Azt állítják, hogy az az identitás, amit mi élünk, az nem jó identitás, s azt meg kell változtatni. Egy identitáspolitikai vitát nem lehet racionálisan lefolytatni, mert ha azt mondom, hogy a te identitásod nem jó, akkor azzal gyakorlatilag kinyírlak téged, mert hiszen azt mondom, hogy megszűntél létezni. Identitások állnak egymással szemben, ezért ez egy abszurd és teljesen értelmetlen vita, hiszen nem azt mondjuk mi, a halott, fehér emberek örökösei, hogy csak Immanuel Kant a lényeges, vagy Platón, vagy Arisztotelész, vagy Bach, vagy bárki, hanem azt mondjuk, hogy ők a mieink. Az a világ, amit mi élünk, az az ő teljesítményeik alapján értelmeződik a számunkra. Ettől ti még élhetitek a saját világotokat, a kettő nem zárja ki egymást, de senki ne gondolja azt, hogy kötelező módon bele kell tenni valamilyen rajzfilmbe, amit fehér emberek készítenek, egy fekete, leszbikus szereplőt, mert ez már őrülethez fog vezetni! Most pedig pont ez történik. Például a Thomas, a gőzmozdony című rajzfilmsorozatba bele fogják írni a fekete, kenyai, menekült kismozdonyt. Minek? – tette fel a kérdést Demeter Szilárd.

Szabadkai látogatását kihasználva arról kérdeztük a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatóját, hogy mi, magyarok mennyire óvjuk saját nagyjaink emlékét?

- A határon túli íróink helyet kapnak-e Petőfi Irodalmi Múzeumban, összegyűjtik-e hozzájuk kapcsolódó anyagot? Gondolok például Sziverire vagy Csáthra.

- Igen. Ez kifejezett feladatunk. Amit nekünk felajánlanak, azt befogadjuk. Egy kicsit tágabb értelemben véve ezt a határon túlit, Csáth Géza az mégiscsak szabadkai, és Csáth kiállításunk is van, tehát mi Kárpát-medenceiként tekintünk a magyar kultúrára, sőt, még tovább megyek. A legnagyobb emigrációs gyűjteményünk talán nekünk van ott, a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Úgy tekintünk a magyar nemzetre, akár mint világnemzetre, ami egy kultúrának a része. Amit viszont nem szeretnénk, hogy elvigyük azokat a hagyatékokat innen, amiknek itt nagyobb megtartó erejük van annál, minta bevinnék a múzeum bezárt kézirattárába. Most azon gondolkodunk, hogy hogyan lehet azt elérni, hogy különböző irodalmi gyűjtőpontok alakuljanak ki Erdélyben, Felvidéken, Délvidéken, Muravidéken és akkor ott mindenféle szakmai segítségeket megadunk, hogy ezeket a hagyatékokat szakszerűen feldolgozzák, és újra élővé tegyék. Az én véleményem az, ha mi ezeket bevinnénk a Károlyi-palotába, azokat onnan visszahozni már iszonyatosan nehéz lenne.

- Esetleg vannak-e már partnereik ehhez a munkához itt a Délvidéken?

- Most kezdjük felépíteni a rendszert, többek között ezért vagyok itt Lovas Ildikóék meghívására. Mérjük fel a terepet és kezdjünk el közösen gondolkodni. Tehát nem fogjuk mi megoldani a vajdaságiak helyett ezt a problémát, de a segítséget azt megadjuk.

Forrás: Vajdaság MA