2019. július 25. - 20:30

Vékás János: A fennmaradás belső biztosítékaira kell alapozni

Útközben címmel tartott előadást a vajdasági magyar társadalomtörténeti tényekről és valóságokról Vékás János újságíró, bibliográfus, az MTA Kisebbségkutató Intézetének munkatársa csütörtökön a szabadkai VM4K-ban. Górcső alá kerültek történelmi, társadalm

2019. február 28.

Vékás János egy tudományos alapokra épülő, történelemben is kalandozó, érdekfeszítő másfél órás előadást tartott, melyben a többi közt arról is beszélt, hogy kisebbségi eutanáziát követünk el, ha fennmaradásunkat csupán a kultúrára alapozzuk.

— Ahhoz, hogy megértsük, mi a nemzet, meg kell vizsgálni azt, hogy mi a társadalom. A kérdést a strukturális elemzés módszerével közelítem meg. A társadalom négy nagy alrendszerből áll, avagy négy szemszögből tekinthetünk rá: gazdaság, politika, kultúra és demográfia. A gazdaság a javakról szól, a politika a viszonyokról, a kultúra az intézményekről, a demográfia pedig az emberek szempontjából tekint a társadalomra. Akkor beszélhetünk társadalomról, ha ez a négy alrendszer összefügg, együttműködik és integrálódik. A társadalom létezéséhez és működéséhez mind a négy szükséges, bár bizonyos mértékben és bizonyos ideig egyik a másikkal helyettesíthető, mérsékelt módon. Ha ez nem így van, akkor szoktuk azt mondani, hogy csonka a társadalom, avagy a kisebbségeknek csonka a társadalmi szerkezetük. Nem lehet sokáig fenntartani egy közösséget olyan módon, hogy tisztán a kultúrára alapozzuk a meglétét. Gazdasági bázis, politikai önmegvalósítás és kedvező demográfiai feltételek nélkül. Azt lehet mondani, hogy az a felfogás, amely a kisebbségek fennmaradását a kultúrára redukálja, az egy kisebbségi eutanázia. Lényegében lassan tönkre fog menni és el fog pusztulni.

A felvetett problémára a megoldást Vékás a fennmaradás belső biztosítékaiban látja.

— A politikai viszonyok változnak. Mondhatjuk mi, hogy az a legfontosabb, hogy ott üljünk, ahol döntenek, de láttunk már nagyon hirtelen és nagy átalakulásokat, nagy hangsúlybeli változásokat. A fennmaradás belső biztosítékai, ez a lényeg. Ha ez megvan, akkor tud valaki odakerülni a döntéshozó asztalhoz. A fennmaradás belső biztosítékait kell erősíteni. Eddig ez nehéz volt, mert minden generáció gyűjtött vagyont, szerzett magának valamilyen tulajdont, mellyel valamilyen polgári önállóságot gondolt volna magának fönntartani. Nem kellett volna azon vitatkozni, hogy az újság most szabad vagy nem szabad, vagy az egyik újság szabad, vagy a másik nem szabad. Ha van egy polgári réteg, amely birtokol megfelelő anyagi javakat, az elmegy, és megveszi azt az újságot, amelyiket akarja, és az a szabad. Az ember is, az újság is és az újságíró is. Tehát a fennmaradás belső biztosítékait kell kihasználni minden olyan időszakban, amikor úgy látjuk, hogy kedvezőek a feltételek, és megfelelően felkészülni arra az időre, amikor már nem lesznek.

Vékás szerint kockázatos arra alapozni, hogy majd valaki megment bennünket. Amikor az ember saját fennmaradásáért küzd, az egy identitásforma, és mindennek a magja a polgári önállóság. Akkor szabad az értelmiségi, ha szabad a polgár is, aki igényt tart az értelmiségi szolgálatára. Az újságíró-bibliográfus továbbá arról is beszélt, hogy nagyobb hangsúlyt kellene helyezni a demográfiai adatokra, valamint szerinte Európának, illetve az integrációnak nincs alternatívája.

Forrás: Hét Nap